2013. január 15., kedd

The road so far... VIII.



Szeptember 24 – 30.

A hét eleje nyugisan telt, semmi különös, csak a szokásos. Hétfőn miután kiraktam apukát az állomáson, elugrottam a közeli mall-ba, kedden meg találkoztam Kim-mel (német) a Starbucks-ban, jól eldumcsiztunk 1-2órát. Szerdán nem volt suli, így hogy lekössem a kölyköket, gondoltam süssünk. Soha többet!!! Van egy szuper citromtorta recept, amit még Londonból hoztam és gondoltam meglepem őket. Na jó, meglepem magamat :) Egész jól indult a dolog, a kölykök is örültek, persze megvolt a szokásos veszekedés, de hogy én többet otthoni recept alapján nem sütök, az ’hót ziher’. Amit összeszenvedtem az átváltással, mivel ugye normális, európai mértékekben volt a recept, és ezek itt mindig különcködnek, így beletelt egy kis időbe, mire kisilabizáltam, hogy mennyi az annyi, hogy jó legyen. Amúgy egyetlen baja volt a dolognak, hogy mivel Jack glutén érzékeny, és hogy ő is tudjon belőle enni, muszáj voltam gluten free cuccokat használni. Kész katasztrófa volt a végeredmény :( Az íze nem is volt olyan vészes, de az állaga… Úgyhogy ha legközelebb ráveszem magam, hogy még egyszer sütök, akkor tuti külön csinálok neki egy kis adagot glutén mentesen és csakis itteni receptből, hogy ne kelljen átváltással szenvednem! Délután gimnasztika volt, de majdnem elkéstünk anyuka miatt. Ugyanis nagyon fontos volt, hogy a tesójával pont indulás előtt vesézze ki a sorozatok új epizódjait telefonon. No komment. Csütörtökön semmi extra nem volt, pénteken pedig meglepően mind a hárman nagyon jól viselkedtek.
A hétvége már izgalmasabban telt, ugyanis szülinapi buliban voltam, aztán megint a City-ben.
Szombaton ismét csak sokáig dolgoztam, egészen pontosan reggel 9-től este 6-ig. Megállás nélkül. Nem értem, hogy lehetek ilyen hülye, hogy nem szólok :( Nem is kell mondanom, hogy estére milyen hulla fáradt voltam. Napközben megérkezett az új nappali bútor, aminek mindenki nagyon örült. Modernebb, mint a másik volt és több hely is van a sok lomnak. Reggel nem volt kávé, így majd’ megőrültem, a fejem iszonyat mód el kezdett fájni. Anyuka később hozott nekem, de már akkor teljesen mindegy volt, csak a bogyó segített nagy nehezen. A kölykökkel egész nap nyomtuk az arts&crafts-ot, aztán munka után anyuka elvitt a mall-ba. Szülinapi ajándék után kajtattam, méghozzá Tom-nak. Kérdeztem Justyna-t, hogy mégis mi a sz@rt vegyek neki, de annyira ő sem tudott mit mondani. Úgy utálok fiúnak ajándékot venni! Mivel idő szűkében voltam, meg ugye 1-2dolog kilőve, végül vettem neki egy iTunes kártyát. Jobb ötletem nekem sem és Justyna-nak sem volt. Hazabuszoztam, szépen elkészültem és 11körül elindultunk. Először elmentünk Tom-ékhoz, felvenni Connor-t (Tom tesója), aki még csak véletlenül sem volt kész. Szegény Tom kicsit csalódott volt, mert meg volt beszélve több barátjával is, hogy megyünk bulizni, de igazából egész szűkre sikeredett, és akkor még Connor is unott pofával várta otthon. Végül nagy nehezen el kezdett öltözni, és nem volt valami szégyenlős :) Végig előttem szambázott félmeztelenül, hogy mit kéne felvenni. Én meg azt sem tudtam hova nézzek, de úgy voltam vele, hogy ha ő nem szégyenlős… úgyhogy próbáltam tök természetes módon viselkedni és legeltettem a szemeim rajta :P Míg Connor készülődött, mi odaadtuk az ajándékot Tom-nak, és hát egyemmeg úgy örült neki, tökre meglepődött, hogy még én is vittem neki valamit. Ott ölelgetett, hogy de aranyos vagyok meg minden. Aztán jött értünk Stephanie, Tom haverja és úton voltunk Bay Shore-ba. Ott egy bárban kezdtünk vodka-red bull-lal, jókat dumáltunk, röhögtünk sokat. Utána átmentünk a The Nutty Irishmen nevű pubba (már voltam itt egyszer a csajokkal), ami egy táncolósabb hely, meg van élőzene. Felmentünk az emeletre, iszogattunk, a fiúk billiárdoztak, nevettünk sokat meg dumáltunk. A végén már fájt a hasunk a sok nevetéstől, a fiúk igazán kitettek magukért és nagyon komolyan vették a szórakoztatást :) Ha Tom-mal összekerülök, akkor garantált a folyamatos jókedv és röhögés, de ha ezek ketten együtt vannak, akkor áááá, kész. Egyszerűen nem lehet őket komolyan venni, elég csak rájuk nézni és máris fülig ér a szája az embernek, aztán meg fogjuk a hasunkat a nevetéstől. Nagyon jól éreztük magunkat, itókáztunk rendesen, aztán hazafelé még megálltunk kajálni. Na de hogy. Connor legalább százszor megkérdezte, hogy nem vagytok éhesek? Válasz nem. És így kb. 5percenként, „nem vagytok éhesek?” „Nem Connor, te az vagy?” „Áá, nem, csak kérdeztem.” „Álljunk meg, eszel valamit?” „Nem, nem, mondom jó lesz, menjünk.” Addig addig, míg Stephanie befordult a Taco Bell-hez, hogy ennyi, eszünk. Akkor már szakadtunk a nevetéstől, és mire elmondták, hogy ki mit kér… ááá totál kész volt. 3-ra értem haza. Nagyon szuper este volt, nagyon jól érezte mindenki magát. Képek sajnos nem készültek, nekem nem fért be a táskámba, a többieknek meg szerintem eszébe sem jutott. Pedig érdemes lett volna megörökíteni egy két momentumot… 
Vasárnap Katicával volt megbeszélve találka és hát nincs is jobb, mint The Script koncertjegyek megvételével indítani a napot :) Úgyhogy a Penn Station-ről egyenesen a Radio City Music Hall-ba vettem az irányt és két hiper-szuper-boldog The Script koncertjegy tulajdonosként távoztunk. Én alig akartam elhinni, Katica csak röhögött rajtam. Egyszerűen fülig ért a szám, legalább ezerszer csekkoltuk a pénztárcánkat, hogy megvannak-e a jegyek és kb. minden órában megjegyeztem, hogy ’ezt nem hiszem el’ :) Még sosem voltam igazi koncerten, vagyis hát, hogy ilyen híres a banda meg puccos helyen...

<3
Ezután a 5th Avenue-ra mentünk fokozni a boldogságot a Hollister-ben :) Most csak feltöltődtünk, de nem vettünk semmit, mert ez a bolt ilyen „márkabemutató” féleség, így sosincs akció. Végül is az Ötödik sugárúton van, mit várjon az ember?! Utána elmentünk a Soho-ba, ott is szétnéztünk, megkajáltunk a Mekiben, aztán mivel egy köpésre volt az NYU (New York Universtity) könyvesbolt, így ott is eltöltöttünk egy kis időt. Szeretek az ilyen egyetemes boltokban flangálni, olyankor megint „kisiskolásnak” érzem magam :) Katica vett egy újabb darabot a gyűjteményébe, aztán eszébe jutott, hogy bizony a Washington Square-nek itt kell lennie valahol. Meg is találtuk, először csak üldögéltünk a padon, néztük az embereket, szívtuk magunkba a D vitamint, aztán megvolt a kötelező fotózkodás is. A tér, a park nagyon szép, emberek jönnek-mennek, és rengeteg érdekes figurát lehet látni.









 Aztán 4óra után találkoztunk Jess-szel. Ő suliban volt, és úgy beszéltük meg, hogy miután végez, elnézünk Coney Island-re, de végül nem jött össze. Visszamentünk a Times Square-re, fotózkodtunk, kajáltunk, szuvenír boltokban nézelődtünk és a 8.40-es vonattal mentünk haza.

Katicával :)

Az '1'-es alatt állok :P




Egész úton beszélgettünk, kiveséztük az aktuális könyveket, filmeket, majd hazadobtam Jess-t és fél 11 körül én is hazaértem.

xoxo E

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése